A szent 40 nap/31

10. Nem vagyok sehol.

Itt vagyok a legkevésbé.

Pedig itt vagyok.

Gyomrom tájékáról

Valami elvágyik belőlem.

Talán a lelkem?

S én mennék utána.

Ugye, eljössz velem.

Mosolygó pupilláim

Kékre pingálják az eget.

Pillogó pilláim

Füst felleget festenek

A napkorong köré,

Hogy el ne vakítson a félelem.

Keresztbe tett lábam rángatózik.

Úgy mennék valahova!

Még nem kopott el a cipőm talpa.

Még nem éreztem, hogy a Föld gömbölyű.

Gyere, játszuk azt,

Hogy nem fáj semmi,

És mindenütt ott lakunk.

És nem üt át a golyó rajtunk,

Olyan könnyűek vagyunk.

Kötényünkből hintsünk békét,

Talán kinő belőle egy fa.

Alá fekszünk, s arra szállunk,

Ahova visz a képzelet.

Nincs a világnak olyan része,

Hol ne téged leljelek.