Élmény

Ebben a cikkben arról szeretnék írni, hogy az óvódás és kisiskolás korú gyermek fejlődési folyamatában mit jelent, hogyan jelenik meg a sikerélmény, vagy annak hiánya.

Sok esetben a gyermekeknél az un. viselkedési és tanulási zavar mögött nem valódi zavar rejlik. Az egészséges személyiség Marie Jahoda osztrák szociálpszichológus szerint aktívan befolyásolja a környezetét, egységről tanúskodik, helyesen tudja értékelni önmagát és a világot. Erik Erikson német fejlődéspszichológus a személyiségnek ezen definíciójára alapozva dolgozta ki a pszichoszociális személyiségfejlődés elméletét. Szerinte az egyén személye élete során nyolc fejlődési szakaszon megy keresztül. Ennek a fejlődésnek van egyfajta alapterve, amely a megfelelő személyekkel és intézményekkel való kapcsolat gördülékennyé teszi. A belső fejlődés minden szakaszára egy-egy válság, un. normatív krízis, és a megoldása jellemző. Ezek e krízisek fordulópontot jelentenek, amelyek pozitív vagy negatív módon oldódhatnak meg. Ha negatív módon oldódik meg, akkor ezek a válságok a személyiségfejlődés későbbi szakaszaiban is felbukkannak, ha megvan a három fő feltétele: a bizalom érzése, a saját akarat érzete és a kezdeményező képesség érzése.

Részletesebben a személyiségfejlődés első öt szakaszába tekintünk be.

Hogy az életben mennyire tudunk bízni, a csecsemőkorban megélt anya-gyermek kapcsolatban kialakult "ősbizalmon" alapul. Az anyával eltöltött minőségi időtől függ. Ebben a korban ismeri meg a gyermek a veszteség érzését. Ezt frusztráció nélkül a az édesanyához való biztonságos kötődés által képes megélni. Ha anya eltávolodik, akkor belátható időn belül vissza is tér. Ha anya letesz az öléből, újra felvesz majd. A kor mottója: "Az vagyok, amiben reménykedem, s amilyen reményt én nyújtok."

A kisgyermekkorban kezd kialakulni a mozgás, a beszéd, a gondolkodás, a záróizmok működése (szobatisztaság). Így kezdi el megtapasztalni a saját önálló akaratát. Ranschburg Jenő ezt, az 1-3 éves kor közé tehető életszakaszt "tegyél le" kornak nevezi. Ez az anyáról való biztonságos leválást jelenti. Amikor a gyermek a saját énjére kezd ébredni. A kicsi az énjét az édesanyjához képest tudja érzékelni. Képes eltávolodni és visszatérni hozzá, mert megvan a stabil támaszkodási pontja, amihez képest mozog és "tágítja" a világát. Elkezdi próbálgatni a képességeit. Ebben a korban következetes, de rugalmas nevelésre van szükség. Fontos dolgokban engedelmességet tanítani, de nem korlátozni túlzottan, hogy a kisgyermekben megmaradjon a szabad akarat érzése. A korlátozás fontos, mert a gyermek a korlátokon belül érzi magát biztonságban. A gyermek önállóságérzetének kialakulása függ a szülő egészséges önértékelésétől. Ennek az életszakasznak a mottója: "Az vagyok, amit szabadon akarhatok."

Mielőtt bármilyen intézménnyel kerül a gyermek kapcsolatba, a sikerélményt a szüleitől és a közvetlen környezetétől tudja megkapni.

(Folyt. köv.)

A cikket a Sapiencia Szerzetesi Hittudományi Főiskola keretén belül megjelent Dr. Horváth-Szabó Katalin, Kézdy Anikó, S. Petik Krisztina "Család és fejlődés" c. könyvében megjelent S. Petik Krisztina "Erik. H. Erikson pszichoszociális elmélete a személyiségfejlődésről" c. tanulmánya alapján írtam. 2007, Nemzeti Fejlesztési Terv