Mi várunk vagy minket várnak?

Az óvodás várja, hogy iskolás legyen, a kisiskolás, hogy felsős legyen, aztán hogy 18 legyen, majd egyetemista, stb. Életünk során sokszor találkozunk a várakozás állapotával. Hol kevesebb, hol több ideig kell várni egy dolog, történés, megérkezésére vagy beteljesedésére. 

Évről-évre megismétlődik az adventi időszak, amikor a versek, a fények, az emberek arról beszélnek, hogy várni kell valamit. Mit? Hogy milyen lesz idén a fenyő? Milyen ajándékot találunk majd a fa latt? Lesz-e hó karácsonykor? 

Számomra a szeretet ünnepe azért hirdeti a szeretetet, mert az Úr Jézus, aki az ég és föld Ura, otthagyta a mennyei dicsőséget, kényelmet, uralmat, és megszületett az emberként a földre. Értünk. Mindezt irántunk való szeretetből tette. Ezért a szeretet ünnepén az ő születésnapjára emlékezhetünk.

Amikor valakinek a születésnapjára ajándékot készítek, valóban van bennem várakozás, fog-e neki tetszeni, jó lesz-e a méret, szín, stb. Ezen az adventen azon gondolkodtam, mi lehet a legtökéletesebb ajándék Jézus számára. Ami színben, számban, méretben mindenhogy jó lehet. Sok-sok ajándék jutott az eszembe, aminek örülne.

Elsőként, hogy ott legyen a születésnapi ünnepen. Ahol és amikor Róla szól az ünnep, onnan Ő se hiányozzon.

Tökéletes ajándék lehet számára a szívünk. Nem számít a színe, a mérete, az állaga, a kora, a belseje. Nem baj, ha nem tökéletes, majd Ő segít, együtt kihozzuk belőle a legjobbat.

Az ölelésről azt mondják, azért tökéletes ajándék, mert mindenkire ráillik a mérete. Nos, Jézust fizikai valóságában nem tudjuk megölelni... vagy mégis? Amikor itt járt a földön, azt mondta: "valahányszor megtettétek ezeket akár csak eggyel is az én legkisebb testvéreim közül, velem tettétek meg" (Mt.25,40)

Vannak még ötletek, mi lehet az Ünnepelt számára ajándék, de mindenki személyes, szívesen elkészített ajándéka a legtökéletesebb ajándék.