Pihenjünk

Az Úr Isten megteremtette a kedvemért a hetedik napot, mert szükségem van pihenésre. Aztán küldött egy gyermeket, hogy figyelmeztessen, szükségem van pihenésre. "Enikő néni, feküdj le mellém a földre és ne csináljunk semmit" - kért az egyik kissrác. Lefeküdtem mellé a földre és látszólag nem csináltunk semmit. Pedig de... Érzelmi tehermentesítés - ez történt. "Fáradt vagyok" - mondta a gyermek. Tudom - gondoltam magamban. Mitől is? A gyermekeink hordoznak minket. Az elvárásainkat, a vágyainkat és félelmeinket. A szeretetünket és szeretetéhségünket. Még a titkainkat is. Nem tudatosan. Sokszor mi sem tudatosan adjuk át mindezt nekik. Emlékszem a fiaim hamarabb vették észre rajtam, a fáradtságot, vagy, hogy bánt engem valami. A tudatomig el sem jutott, ők már kimondták.

"Jöjjetek énhozzám mindnyájan, akik megfáradtatok, és meg vagytok terhelve és én megnyugvást adok nektek." Máté 11,28 A szőnyegen fekve nagyon messzire lehet jutni. Egymás lelkéig... Önmagunk istenképűségéig... Isten nyugalmáig...

Egész ki a konyháig, a Mosatlan-hegységen túlra... Vagy be a gép elé, a Megírandó-tengeren át...

A gyermekeik hozzánk kell jöjjenek megpihenni. Mi, szülők, pedagógusok, felnőttek vagyunk Isten földre nyújtott biztonsága, nyugalma, szeretete a gyermekeik számára. "Engedjétek hozzám jönni a gyermekeket." - kéri Jézus. Az út Hozzá rajtam, rajtunk keresztül vezet. "...mert ilyeneké a mennyek országa. Ekkor átölelte és kezét rájuk téve megáldotta őket." Márk 10,13-16 A mennyország itt a földön az ölelő karunk.

"A nevelés nemcsak elveken és okos taktikán múlik, mert elsősorban a lényünkkel nevelünk. A nevelés titkos metakommunikáció. Ami jó benned és tiszta, ami rossz és koszos, tovább adod. A gyerek remegi a félelmeidet, aggódja aggodalmaidat, de éli a nyugalmadat, és derűdet is, ha valódi." Müller Péter

A cikk írója: Ruszin Enikő