Szeptember 1-re

Az ősz első napja sok családot megmozgat. Már hetekkel előtte készülődnek rá gyermekek és felnőttek egyaránt. Bizonyára tanácsból, jókívánságból és elhatározásból is van elegendő az iskolások hátizsákjában és a tanárok táskájában is. Mégis hadd álljon itt egy-két újabb gondolat, mely értékesebbé teheti napjainkat. Ha Teréz anya tanácsát, mely így hangzik: 

"Soha ne engedd,

hogy valaki ne legyen

BOLDOGABB

a veled való találkozás után,

mint előtte!"

megfogadjuk, akkor arra törekszünk, hogy jót adjunk a társaink számára. Szülőként, minden reggel ilyen lelkülettel indítjuk útnak gyermekeinket. Tanárként ezt megélve engedjük haza kicsi és nagy diákjainkat. Diákként, hallgatóként így viszonyulunk társaink és tanáraink felé. Munkatársként, vezetőként, beosztottként a szívünkben hordozhatjuk ezt a tanácsot és valóra válthatjuk minden egyes találkozáskor.

"Isten két kezet adott nekünk:

egyet, hogy elfogadjunk vele,

a másikat, hogy adjunk. "

Olvashatjuk Billy Graham szavait. Az iskolai évek és a felnőtt élet során, az adni- és az elfogadni tudásra egyaránt szükség van. Tanuljunk hát meg szeretetet adni és elfogadni egyaránt.