Kezdetek...

Ahogy a munkatársak emlékeznek...

A Bóbita sok mindenki számára egy új kezdet volt. Az egyre növekvő igény és érdeklődés egy efféle központ iránt csak tovább erősítette a megnyitást. Így 2015 szeptemberében elkezdhettük a közös munkát. Mindannyiunkra vártak mind régi, de leginkább új feladatok, amiket legjobb tudásunk szerint igyekeztünk végezni, ki-ki a maga területén. Rám is sok új feladat várt, szinte mindig volt valami új, amit felfedezhettem. Nagyon sok új embert és életet sikerült megismernem az ott töltött idő alatt. De leginkább azt volt jó látni, hogyan formálódnak át egyes életek a Bóbitában eltöltött foglalkozások után. Ezek alapján tudtuk, áldás van munkánkon és a megfelelő úton haladunk.

Kis Izabella (Adminisztrációs munkatárs 2015-2018) 

2011-ben Taracközi Mónika tiszteletessel sokat beszélgettünk a gyülekezetről, a szolgálatról a hivatásról. Úgy általában a kárpátaljai helyzetről. Akkor már hallgatója voltam az SRTA-nak s elköteleztem magam a gyülekezeti gyermekmunka mellett. Többek között beszéltem az osztályomról, arról, hogy milyen sok gyermek küszködik a tanulással, mennyire nem gyermekbarát az oktatási rendszerünk. Mónika felajánlotta, hogy a Magyarországon használt pedagógiai tesztek segítségével felméri az osztályom tanulóit. Ez segített abban, hogy a gyengébb képességű gyerekek számára speciális programot állítsak össze, elég jól működött. Mónika tiszteletesnek volt két magyarországi fejlesztő pedagógus barátja. Ők többször jöttek át Kárpátaljára előadást tartani és tanácsot adni. Egyértelmű volt az igény mindennemű támogatásra, fejlesztésre. Így 2014-ban megnyitotta a kapuját a Grafologosz, ahol lelki támogatást kaptak gyerekek is, felnőttek is. Ugyanebben az évben Jordanidisz Ágnes a magyarországi Hátrányos Helyzetűek Országos Szövetségének egyik alapító és elnökségi tagja lehetővé tette számomra fejlesztő pedagógiai képzéseken való részvételt ösztöndíjasként. 2015 óta vagyok a Bóbita munkatársa. A központ hivatalos megnyitója 2015. július 31.-én volt. Négyen voltunk munkatársak: Taracközi Mónika lelkipásztor, lelkigondozó és grafológus, Ernyei Szilvia zeneterapeuta, Varga Izabella adminisztrátor. Jómagam NILD-terapeuta, fejlesztő pedagógus. A vezetőnk Taracközi Gerzson tiszteletes volt. Azóta is töretlenül működünk, bár a munkatársak cserélődtek.

Ruszin Enikő, fejlesztőpedagógus

A Bóbita Lelkigondozó és Gyermekfejlesztő Központ létrehozása a Taraсközi Gerzson és felesége, Mónika lelkész-házaspár ötlete volt. A gyülekezeti tagok már korábban is kértek a lelkészcsaládtól lelkigondozásban segítséget.

A központnak jelenleg helyet adó épületrészben 2010-ig gyülekezetünkben szolgáló lelkész családok éltek. 2010 nyarán gyülekezetünknek sikerült megvásárolni Pósaházán egy nagyobb épületet, amely részben megfelelt az ide kinevezett lelkésznek és családjának. A parókia megvásárlásához hitelt kaptunk a Kárpátaljai Református Egyháztól és a Magyarországi Református Egyháztól. 2010 -2015 között az üresen álló lakrész a Munkácsi Állami Egyetem pedagógus tanszék magyar szakon tanuló 7 diáklánynak adott otthont. 2015 elején a hitelezők elengedték a fennmaradó tartozást. A gyülekezet szerette volna ezt az összeget valamilyen formában kompenzálni. Zán-Fábián püspök úr ajánlotta, hogy hozzunk létre egy egyházkerületi missziót, amely még addig nem volt a kerületben. Rendelkezésünkre állt egy üres lakrész és igény a lelkigondozásra.

Ahogy alakult az igény, úgy alakult az ötlet is, miszerint az addig diákotthonként funkcionáló épület lehetne a Bóbitás szolgálat otthona. A gyülekezeti tagok anyagi támogatásával sikerült olyan állapotba hozni, hogy fogadóképes legyen, nyílászárók cseréjére, szőnyegek vásárlására is ekkor került sor. Így volt lehetőség, anyagi támogatás, helyszín, szolgálattevő, és létrejöhetett a Bóbita Lelkigondozó és Gyermekfejlesztő Központ. A gyülekezet vállalta, hogy 10 éven keresztül évente 1000 euróval támogatja ezt a szolgálatot.

Már a gyülekezet szintjén történt felmérésből kiderült, hogy szüksége van a felnőtt tagjainknak is a lelkigondozásra és a gyerekek fejlesztésére is. Nagy öröm látni számomra, hogy voltak olyan gyerekek, akik nehezen írtak és olvastak, és ebben fejlődés tapasztalható az ide járóknál. 2017-ben a Magyar Kormány támogatásával elkezdhettük az épület teljes belső felújítását, átalakítását. Ennek során alakult ki a jelenlegi állapot 2018 márciusára. Ekkor tudta átvenni az épületrészt a részben megújult munkatársi közösség, aki azóta is végzi a szolgálatot.

Szőke Szabolcs, presbiter